-
Notifications
You must be signed in to change notification settings - Fork 0
Helyszín: Hipertér
a hipertér és a háromdimenziós valóság (Űr egymással párhuzamosan léteznek. Egyes feltételezések szerint a teljes ismert univerzumra kiterjed a hipertér nagysága. Minden bizonnyal az ősrobbanás során, az univerzumunkkal együtt keletkezett, ám a pontos mibenlétét még nem tudták meghatározni a kutatók. Egyesek szerint a léte összefüggésben van a sötét anyaggal illetve a sötét energiával, mások szerint a fény furcsa kettős (hullám és anyag) természetére nyújt magyarázatot a hipertér létezése.
Galaxisunkban a hipertér szövete nem összefüggő. Arról még nem készültek kutatások, hogy vajon a Tejúton kívül is hasonló-e a helyzet, de az biztos, hogy egyelőre ismeretlen okból a hipertérben hasadékok keletkeztek a galaxisban. Ezekben a hasadékokban nem lehetséges a hiperűrutazás.
A fentiek okairól egy Level-2 titok részleteiben találhatunk magyarázatot: itt.
A hipertérben a fizika törvényei máshogyan működnek. A fény, amely az idővel és a tömeggel összefüggésben meghatározza a haladás sebességének felső korlátját, a hipertérben máshogyan működik. Mintha a fizika konstansait megváltoztatták volna. A hipertérben a tömegvonzás jóval gyengébb, az idő pedig lassabban telik. Ez lehetővé teszi, hogy a fizikai térben fénysebesség alatt működő hajtóműveink hatalmas sebességeket érjenek el.
A háromdimenziós valóságunk és a hipertér közt rengeteg a kapocs: a fény a valós térből átszüremlik a hipertérbe, ám visszafelé nem. A háromdimenziós valóságunk tömegvonzása is hatással van a hipertérre. A hipertér nem hagyományos anyagi tér, alapvetően semmilyen fizikai kiterjedéssel rendelkező objektum nem található benne. Viszont a szövetét ugyanúgy görbíti, torzítja a gravitáció, mint a miénket. Így ahol a mi síkunkban csillagok, fekete lyukak találhatóak, ott a hipertérben is meggyűrődik a tér.
Ez a hatás, amely a hipertér görbítését okozza, a navigációt is megnehezíti. Minden ugrásnál ugyanúgy kell kiszámítani a hajók röppályáját, mintha a valós anyagi térben tartózkodna. Ha túl közel halad el egy nagyobb tömegű égitesthez, akkor annak a gravitációja parittyaként téríti le a pályájáról az űrhajót.
A hipertérben való közlekedésre a hagyományos, nem relativisztikus hajtóművek is alkalmasak. A hipertér és a valós tér közti relatív viszony teszi lehetővé a fénynél gyorsabb űrutazást, nem a hajtómű teljesítménye.
Ám a hipertérbe való be- és kilépéshez szükség van speciális berendezésre. Az ugróhajtómű a hagyományos propulziós hajtóműtől függetlenül működő berendezés, amellyel el lehet hagyni a valós teret és vissza lehet térni abba. Kizárólag a hipertérbe lehet vele utazni, semmi másra nem alkalmas.
Ezen kívül a csillagközi utazáshoz speciális navigációs számítógépek is szükségesek, amelyek képesek a valós tér és a hipertér gravitációs viszonyát belekalkulálni az útvonaltervbe. Még a legpontosabb navigációs számítógépek sem képesek tűpontosan meghatározni az érkezés koordinátáit. A fizikai törvényei lehetetlenné teszik, hogy néhány tíz vagy százezer kilométernél pontosabban lehessen navigálni a hipertérben. Emiatt a pontatlanság miatt a navigátorok soha nem kalkulálják a célkoordinátákat égitestek közvetlen közelébe, mert mindig fennáll az ütközés veszélye.
Ezek rendelkezésre állása esetén a hipertérben gyakorlatilag robotpilótával lehet közlekedni.
A hipertérben való közlekedés mesterei az Élő hajtóművek.
A különböző telekommunikációs megavállalatok által felépített reléhálózat lehetővé teszi, hogy hatalmas távolságok között is gyakorlatilag valós időben lehessen kommunikálni. Ameddig olyan, feltérképezett űrben tartózkodunk, ahol ki vannak építve átjátszóállomások a hipertér és a valós tér között, addig lehetséges azonnali képi és hanghívást indítani az ismert űr bármely részére. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy lefedettséggel kell rendelkeznie a rádióberendezéseknek.
A hívásoknak azonban ára van: a központi világokban elhanyagolható az adatforgalom díja, de a távolibb pontokról indított hívásokért, illetve a nagyobb mértékű adattranszferekért busás árat kell fizetni.
Még a legfejlettebb és legnagyobb hatásfokú ugróhajtómű feltöltése is hosszú másodperceket tud igénybe venni, egy átlagos berendezésé pedig akár perceket is. Emellett a hipertéren belüli navigáció meglehetősen pontatlannak számít. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy katonai, taktikai célra használják fel az ugróhajtóműveket, hogy meglepetésből támadjanak az egységek az ellenfeleikre.
A navigációs számítógépek és az ugróhajtómű teljesítménye együttesen olyan sok energiát igényel, amelyet még nem sikerült összezsugorítani akkorára, hogy egy vadászgépbe vagy egy robbanófejre lehessen szerelni őket. Így a kisebb űrhajók és a rakéták nem tehetők hiperűrképessé. Ez az űrbeli harcászatot is megnehezíti.
Eddig még senkinek sem sikerült koncentrált energiát közvetítenie a hipertéren keresztül. A hipertérbe való ki- és belépéshez nélkülözhetetlennek látszik valamilyen közvetítőberendezés használata. Ezért nem léteznek hipertérfegyverek sem, és ez az oka annak is, hogy a kommunikáció lebonyolításához szükség van reléállomásokra.
Lásd Tüköruniverzum.